2015. december 6., vasárnap, 14:04

Miért beteg a magyar mentés?

Az OMSZ megalakulásával 1948-ban talán egy világon egyedül álló egységes mentőszervezetet hoztak létre. Gyors fejlődésével, hatalmas tartalékkapacitásaival bizonyította létjogosultságát, és így nem meglepő, hogy az 1956-os események során is helyt álltak a bajtársak, sőt a kényszer létrehozta mentőkórház is a későbbiekben a fejlődést szolgálta. Később megszületett a rohamkocsi szolgálat, rohamosan javult a

mentéstechnikai felszereltség, az 1990-as években az európai rangsorban a második, a világ toplistán a harmadik legjobb mentőszolgálat hírében állt. A gyermekbénulás járvány idején létrejött légi betegszállítás helikopteres mentéssel és immáron nemzetközi betegszállításra is alkalmas repülővel rendelkezett. Önálló szakmává vált a mentéstudomány oxiológia néven, és a Magyar Mentésügyi Tudományos Társaság, valamint folyóirata a Magyar Mentésügy is mindenben az új szakma fejlődését szolgálta.

Túl jó volt a mentőszolgálat, és hamarosan állam lett az államban. Különösen az újraélesztés és a közvetlen életveszélyben lévő betegek ellátásában olyan szakmai és technikai potenciál koncentrálódott itt, hogy igen neves gyógyintézetekbe, akár kórházi műtőbe is jártak a rohamkocsik, akár vidékre is életet menteni. Közben fejlődtek a kórházi intenzív osztályok, kezdtek megalakulni az első sürgősségi részlegek. Az OMSZ elszigetelődött, nem volt és nem lett az alapellátás része, nem tartozik a szakellátáshoz és különösen a mentőkórház megszűnése óta, semmi köze a kórházi ellátáshoz. Közben azonban az elsősegély oktatás terén, a medikus oktatásban, és a szakorvosképzésben oktató intézménnyé vált, mintegy kötelező irányelveket alkotó hatósági szervként.

Valódi konstruktív együttműködés a vészhelyzet társszerveivel, a rendőrséggel illetve a katasztrófavédelemmel, tűzoltósággal és a honvéd egészségüggyel, polgári védelemmel nem alakult ki. Nem jöttek létre 112-es bázisok, ahol együtt élnek és együtt vonulnak rendőrök, tűzoltók és mentősök.

Meggyőződésem, hogy nagyban szolgálta volna a magyar mentésügyet, ha egy német mintájú mentőtörvény születik, ehelyett folyamatosan öt-hat különböző jogszabály egyidejű villájában működik az OMSZ mind a mai napig. A legalkalmatlanabb a dolgozók foglalkoztatására vonatkozó közalkalmazotti törvény, ami teljesen alkalmatlan a mentős munka leírására, bér és munkaügyi feltételeinek meghatározására. Egy kárhelyen a rendőr, a tűzoltó és a mentős két különböző törvény hatálya alatt cselekszik, más feltétel és bérrendszerben.

A valaha volt félkatonai szervezetet egy demokratikus intézménnyé kívánták átformálni, de mint kiderült, fából vaskarika nem létezik. Se nem lett demokratikus, se nem lett jobban működő, se nem lett gazdaságosabb. A betegszállítás privatizációja tán egy szükséges gazdasági kényszer volt, de már akkor prognosztizálni kellett volna, hogy így az OMSZ elveszíti a tartalékkapacitását, elveszíti a pénzügyi stabilitást biztosító fix bevételt jelentő anyagi hátterét, és lehet, hogy jobb lesz, de sokkal többe fog kerülni. A vezetésen belüli belső ellentétek, a különböző szakmákkal való álszakmai külső ellentétek mind nem a további fellendülést szolgálták. A múlt század végén presztízs volt OMSZ dolgozónak lenni, például egy kezdő orvos bére pótlékokkal majd másfélszerese volt az egyidős kórházi kollégához képest, és ehhez társult a hatalmas szakmai önállóság a szabályok betartása mellett.

A megalakulástól napjainkig érdemi változás a struktúrában nem történt, a hely szelleme uralkodik, akárki is a szervezet vezetője. Talán egyetlen változás volt a megye független országos hatáskörű légi mentőszervezet megalakulása, ami azóta már önálló kft-ként működik és beszüntetve betegszállítási és nemzetközi betegszállítási tevékenységét kizárólag helikopteres mentési szolgáltatást nyújt. A mentőszervezetek regionális igazgatósággá alakítása nagyobbrészt egy íróasztal melletti tollvonásnak tűnik, ugyanazok a katonák, más egyenruhában, más pozícióban ugyanazt csinálják. Évtizedek óta nem sikerült egy új szemléletű stabil vezetést kialakítani a szolgálat élén, amely a dolgozók, a szolgálat gazdasági érdekeit és a betegeket egyaránt szolgálni tudná, és kitörve a maga építette üvegpiramisból mind szakmai mind laikus körökben kommunikatív és szerethető lenne.

Folytatás következik: Miért drága a sürgősségi ellátás, háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza!

Megtekintve: 1098 alkalommal Fissítve: 2017. szeptember 12., kedd, 08:47
Joomla templates by a4joomla